Egyszer el fogsz sétálni mellettem úgy hogy észre sem veszel... Talán többször is.
De mikor szembe jössz majd velem és azt veszed észre hogy én átnézek rajtad ne lepődj meg! Rendetlen vagyok, így van! Sokáig halogatom a takarítást ezért sokáig nyelem a port. De mikor én kitakarítok nyoma nem marad a szemétnek! Ezért aztán belőled is egyszer annyi fog bennem maradni mint a szobámban egy taknyos zsepiből. Lehet hogy sokáig fog tartani, és újabb kosz lesz, de legalább nem olyan amit te hagytál bennem....
Elsétálok majd a szélben és nem marad neked más belőlem csak az a sok szemét amit tőlem fúj a szél az arcodba.